Szia!
Számtalan ember tette és teszi fel a kérdést magának vagy másoknak: mit csináljon,
hogy megszüntesse önbizalomhiányát? Van, aki arra kíváncsi, mik
ennek a jelei?
Szerintem kezdjünk mindent az alapoknál,
Hogyan alakul ki
az önbizalomhiány?
Amikor megszülettem, mint többmillió velem egykorú csecsemő, én
sem tudtam járni, vagy beszélni. Nem értettem, mit mondanak vagy
beszélnek egymás között a szüleim, nagyszüleim, azok az
emberek, akiknek közvetlen közelében éltem. Nem értettem a
szavaik jelentését, amikor pl. hozzám szóltak.
Azt viszont éreztem, hogy az anyám nem szeret. Hogy a légkör,
amibe születtem, feszültséggel van tele. Ahogy teltek az évek, ez
az érzés egyre erősödött.
Óvodáskoromban, ha játszani akartam, apám lepasszolt anyámnak,
anyám meg anyai nagymamámnak. Emiatt megtanultam, hogy felesleges
vagyok.
Ha apám levitt a játszótérre, egyedül vagy más gyerekekkel
játszottam a homokozóban. Ha apám eközben a többi anyukával
beszélt, és ezt anyám meglátta, később engem vert meg ezért.
Emiatt megtanultam, hogy én csak verést érdemlek.
Ha valami fájt és sírtam, rám szóltak, hogy fejezzem be. Emiatt
megtanultam, hogy nincs jogom rosszul érezni magam.
5 évesen ha nem úgy ágyaztam be, ahogy anyám elvárta,
szerencsétlen hülyének nevezett. Emiatt megtanultam, hogy buta
vagyok és értéktelen.
8 éves koromban anyám szemtől szemben közölte velem, gyűlöl és
bánja, hogy nem fojtott meg, amikor megszülettem. Mindezt azért,
mert nehéz szülése, erős fájdalmai voltak szülés közben.
Emiatt megtanultam, hogy létezni sincs jogom.
Amikor 11 éves koromban anyai nagymamámnak elmondtam, hogy anyám
mennyit ver, és alkoholproblémái vannak, azt mondta, hogy hazudok.
Emiatt megtanultam, hogy mindenki kételkedik a szavaimban.
Ha elmentem anyám mellett a lakáson belüli folyosón, beleragadt a
hajamba, és megcibálta, közben össze vissza karmolt, rugdosott.
Amikor apámnak minderről beszámoltam, csak vont egyet a vállán,
de nem állt ki mellettem. Emiatt rájöttem, magamra vagyok utalva,
és nincs senki, aki megvédjen.
Anyám akkor is durva volt, ha nem ivott. Részegen azonban még
veszettebbül tombolt, még jobban elvert. Emiatt állandóan ébernek
kellett lennem, hogy igyekezzek kivédeni a támadásait.
Ha a közelembe jött, lopva mindig azt figyeltem, mit csinál,
nehogy ismét belém kössön, megverjen.
Anyám soha nem dicsért meg, ha jó jegyet vittem haza, ha szépen
szavaltam, ha szép anyáknapi szívet készítettem neki az óvodában
vagy az iskolában. Soha nem mondta, milyen helyes, aranyos kislány
vagyok, sem azt, hogy mennyire szeret.
Ezzel szemben minden nap elmondta, mennyire gyűlöl, mennyire
hülyének tart, és semmire nem vagyok jó.
Szüleim, nagyszüleim, és a rokonok szerint kövér voltam, akinek
fogynia kell.
Mivel a szüleim voltak elégedetlenek velem, azt mondták, hogy
rossz vagyok, hazudós, ronda és kövér, elhittem mindazt, amit
állítottak. Gyerekként nem kételkedtem a szavaikban.
Nem tudtam, hogy amikor anyám azt mondta, mindegy, mennyit tanulok,
mert úgyis hülye vagyok és meg fogok bukni, ezt kész tényként
tudomásul vettem. Emiatt feleslegesnek éreztem a tanulást. Amikor
pedig rossz jegyet kaptam, valóban olyan értéktelen, buta
gyereknek éreztem magam, mint amilyennek anyám titulált.
Az ilyen megnyilvánulások miatt nem tudtam magamra figyelni. Nem
volt arra lehetőségem, hogy belülről alakítsam ki a saját
önbecsülésem.
A szüleimnek biztatniuk kellett volna, ha valamiben nem
boldogultam, hogy ügyes vagyok, és meg tudom oldani az előttem
lévő akadályt. Biztatniuk kellett volna, amikor szépen szavaltam,
jó jegyet vittem haza, hogy csak így tovább, ügyes vagy, még
sokra viszed.
A szüleimnek dicsérniük kellett volna, hogy aranyos, szerethető
kislány vagyok.
Mivel ezt nem tették meg, nem volt arra lehetőségem, hogy
megtanuljam magam szeretni. Hogy megtanuljak bízni önmagamban.
Böjte
Csaba szerint „ A gyerek olyannak látja magát,
amilyennek a Te szemed tükre mutatja”.
Én
nagyon sokáig a szüleim, nagyszüleim szemeik tükrén keresztül
láttam magam.
Az
én önbizalomhiányom így alakult ki.
Mint
ahogy a Tiéd is. Mert valaki a környezetedben a saját elvárásai,
normái szerint ítélt meg téged. Te pedig nem feleltél meg
azoknak, ezért kaptál számos negatív kijelentést, kritikát.
A
következő napokban továbbmegyek ezen a vonalon. Holnapután
például elárulom, melyek az önbizalomhiány jelei. Majd azt is
megtudhatod, miért nem igazak a veled szemben tett negatív
kijelentések, és hogyan lehet leküzdeni az önbizalomhiányt.
Addig
is várom észrevételed, véleményed.
További
mosolygós szép napot! : )
Üdv:
Silver Bell