Hogyan alakul ki az önbizalomhiány?

Szia!

Számtalan ember tette és teszi fel a kérdést magának vagy másoknak: mit csináljon, hogy megszüntesse önbizalomhiányát? Van, aki arra kíváncsi, mik ennek a jelei?

Szerintem kezdjünk mindent az alapoknál,

Hogyan alakul ki az önbizalomhiány?

Amikor megszülettem, mint többmillió velem egykorú csecsemő, én sem tudtam járni, vagy beszélni. Nem értettem, mit mondanak vagy beszélnek egymás között a szüleim, nagyszüleim, azok az emberek, akiknek közvetlen közelében éltem. Nem értettem a szavaik jelentését, amikor pl. hozzám szóltak.

Azt viszont éreztem, hogy az anyám nem szeret. Hogy a légkör, amibe születtem, feszültséggel van tele. Ahogy teltek az évek, ez az érzés egyre erősödött.

Óvodáskoromban, ha játszani akartam, apám lepasszolt anyámnak, anyám meg anyai nagymamámnak. Emiatt megtanultam, hogy felesleges vagyok.

Ha apám levitt a játszótérre, egyedül vagy más gyerekekkel játszottam a homokozóban. Ha apám eközben a többi anyukával beszélt, és ezt anyám meglátta, később engem vert meg ezért. Emiatt megtanultam, hogy én csak verést érdemlek.

Ha valami fájt és sírtam, rám szóltak, hogy fejezzem be. Emiatt megtanultam, hogy nincs jogom rosszul érezni magam.

5 évesen ha nem úgy ágyaztam be, ahogy anyám elvárta, szerencsétlen hülyének nevezett. Emiatt megtanultam, hogy buta vagyok és értéktelen.

8 éves koromban anyám szemtől szemben közölte velem, gyűlöl és bánja, hogy nem fojtott meg, amikor megszülettem. Mindezt azért, mert nehéz szülése, erős fájdalmai voltak szülés közben.

Emiatt megtanultam, hogy létezni sincs jogom.

Amikor 11 éves koromban anyai nagymamámnak elmondtam, hogy anyám mennyit ver, és alkoholproblémái vannak, azt mondta, hogy hazudok. Emiatt megtanultam, hogy mindenki kételkedik a szavaimban.

Ha elmentem anyám mellett a lakáson belüli folyosón, beleragadt a hajamba, és megcibálta, közben össze vissza karmolt, rugdosott. Amikor apámnak minderről beszámoltam, csak vont egyet a vállán, de nem állt ki mellettem. Emiatt rájöttem, magamra vagyok utalva, és nincs senki, aki megvédjen.

Anyám akkor is durva volt, ha nem ivott. Részegen azonban még veszettebbül tombolt, még jobban elvert. Emiatt állandóan ébernek kellett lennem, hogy igyekezzek kivédeni a támadásait.

Ha a közelembe jött, lopva mindig azt figyeltem, mit csinál, nehogy ismét belém kössön, megverjen.

Anyám soha nem dicsért meg, ha jó jegyet vittem haza, ha szépen szavaltam, ha szép anyáknapi szívet készítettem neki az óvodában vagy az iskolában. Soha nem mondta, milyen helyes, aranyos kislány vagyok, sem azt, hogy mennyire szeret.

Ezzel szemben minden nap elmondta, mennyire gyűlöl, mennyire hülyének tart, és semmire nem vagyok jó.

Szüleim, nagyszüleim, és a rokonok szerint kövér voltam, akinek fogynia kell.

Mivel a szüleim voltak elégedetlenek velem, azt mondták, hogy rossz vagyok, hazudós, ronda és kövér, elhittem mindazt, amit állítottak. Gyerekként nem kételkedtem a szavaikban.

Nem tudtam, hogy amikor anyám azt mondta, mindegy, mennyit tanulok, mert úgyis hülye vagyok és meg fogok bukni, ezt kész tényként tudomásul vettem. Emiatt feleslegesnek éreztem a tanulást. Amikor pedig rossz jegyet kaptam, valóban olyan értéktelen, buta gyereknek éreztem magam, mint amilyennek anyám titulált.

Az ilyen megnyilvánulások miatt nem tudtam magamra figyelni. Nem volt arra lehetőségem, hogy belülről alakítsam ki a saját önbecsülésem.

A szüleimnek biztatniuk kellett volna, ha valamiben nem boldogultam, hogy ügyes vagyok, és meg tudom oldani az előttem lévő akadályt. Biztatniuk kellett volna, amikor szépen szavaltam, jó jegyet vittem haza, hogy csak így tovább, ügyes vagy, még sokra viszed.

A szüleimnek dicsérniük kellett volna, hogy aranyos, szerethető kislány vagyok.

Mivel ezt nem tették meg, nem volt arra lehetőségem, hogy megtanuljam magam szeretni. Hogy megtanuljak bízni önmagamban.

Böjte Csaba szerint „ A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a Te szemed tükre mutatja”.

Én nagyon sokáig a szüleim, nagyszüleim szemeik tükrén keresztül láttam magam.

Az én önbizalomhiányom így alakult ki.

Mint ahogy a Tiéd is. Mert valaki a környezetedben a saját elvárásai, normái szerint ítélt meg téged. Te pedig nem feleltél meg azoknak, ezért kaptál számos negatív kijelentést, kritikát.

A következő napokban továbbmegyek ezen a vonalon. Holnapután például elárulom, melyek az önbizalomhiány jelei. Majd azt is megtudhatod, miért nem igazak a veled szemben tett negatív kijelentések, és hogyan lehet leküzdeni az önbizalomhiányt.

Addig is várom észrevételed, véleményed.

További mosolygós szép napot! : )

Üdv: Silver Bell

Szeretnéd tudni, mi köze a gyermekbántalmazásnak az önbizalomhiányhoz?

Szia!

Van egy ismerősöm, aki krónikus önbizalomhiánnyal küzd. Ritkán találkozunk, keveset beszélünk. Nem az önbizalomhiánya miatt, hanem egyszerűen csak így szokott alakulni.

Amikor viszont találkozunk, szinte mindig ő beszél. Jó hallgatóság vagyok, szívesen végighallgatom. Miközben beszél, nem csak arra figyelek, hogy mit mond, hanem azt hogyan, milyen hangsúllyal, testtartással teszi.

Ennek köszönhetően figyeltem meg, hogy bár hozzám beszél, és csak úgy dől belőle a panasz, soha nem néz a szemembe. A tekintete nem csak űzött, de össze vissza csapong is. Egy helyben sem nagyon tud megállni. Hol erre, hol arra fordul, a keze ökölbe szorul, majd összefonja a kezeit maga előtt.

Már számtalanszor elmondta, nincs önbizalma, szégyelli önmagát, mert harminc egynéhány éves kora ellenére úgy érzi nem tud sok mindent felmutatni. Szégyelli a szegénységét, lelkileg ki van készülve az állandó anyagi problémáktól, a pénz hiánytól. De legfőképpen felesége vele és gyermekeikkel szembeni viselkedésétől.

Na de mégis, mi köze mindennek a gyermekbántalmazáshoz? Kérdezheted most tőlem.

Jogosan, de olvass tovább, és meg fogod tudni.

Ennek az ismerősömnek van néhány kicsi gyereke. A feleségével több, mint 15 éve házasok, és enyhén szólva fasírtban vannak egymással. Ismerem őt is, így személyes tapasztalataim alapján írom, mit láttam, tapasztaltam náluk.

A hölgynek bár munkahelye nincs, a házimunka, mosás, főzés, és a kisebb gyerekek nevelése mind legidősebb gyermeke vállát nyomja. Amikor a gyerekek után kapott ellátásokat megkapja, azokból édességeket, csokit, chipset, kólát, és drága félkész elősütött kaját vesz. Amikor az ellátás elfogyik, jönnek a szűkös napok, a gyerekeknek sokszor enni sincs mit. Szegényes ruhában, elhanyagolt egészségi állapotban járnak óvodába, iskolába.

Mindezek mellett ennek a fiatal nőnek türelme sincs csemetéihez. Nála a gyermeknevelés egyet jelent azzal, hogy veri és elhanyagolja a gyerekeket. Lányait azzal veszi rá a házimunka elvégzésére, hogy saját telefonján való facebookozást ígér nekik. A kisfiát állandóan veri, hülyének tartja, és azzal fenyegeti, hogy odaadja idegeneknek, törődjenek vele mások.

Iskolás gyerekeivel nem csak nem tanul, de az ehhez szükséges normális körülményeket sem biztosítja számukra. Akik kevés szókincscsel rendelkeznek, szinte minden második szavuk „izé”.

Az iskolában problémás a viselkedésük, verekednek, nem hallgatnak a tanárokra, beszólnak nekik.

Az anya gyerekei elhanyagolása mellett édesapjuk ellen hangolja gyermekeit, mondván milyen rossz sora van neki a férje mellett, nem kapja meg, azt amire vágyik, és anyagilag is szűkösen élnek.

Az apának alkoholproblémái vannak, és időnként agresszíven lép fel a feleségével, gyerekeivel szemben, miközben tudja, hogy ez a légkör és környezet nem jó sem neki, sem csemetéinek. Egyedül azonban kevésnek érzi magát ahhoz, hogy változtasson, nem tudja hova forduljon segítségért. Saját elmondása szerint nincs elég akaratereje sem ahhoz, hogy kilépjen ebből az ördögi körből.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Őszintén szólva én mindazt, ahogyan ezek a gyerekek élnek, nem tudtam nyugodt szívvel nézni. Ezért beszéltem egy családsegítő szolgálatnál dolgozó szakemberrel, aki meg is tette a szükséges lépéseket. Hivatalból indított eljárást, és a gyámügyi hatóságnak is jelezte a történteket.

Ok, mondhatod, te is megtennéd mindezt azért a gyerekért, akiről biztosan tudod, hogy bántalmazzák otthon. De feszültséget nem akarsz vállalni.

Erre nincs is szükség. Bejelentést tenni úgy is lehet személyesen, hogy kéred a neved elhallgatását. Ez esetben névtelen bejelentőként kezelnek, és a szakemberek semmiképpen nem mondják meg a családnak, ki tett náluk a gyerekek miatt bejelentést.

Hova fordulhatsz, ha gyermekbántalmazásra gyanakszol?

Bármelyik családsegítő szolgálatnál, gyámügyi hivatalnál jelezheted gyanúdat. Ha konkrét személyes adatokat tudsz az érintett gyerekről, vagy gyerekekről, illetve szüleiről, azokat is jó ha elmondod. Minél több olyan információ van a birtokodban, amelyek alapján biztosan tudod, hogy egy gyermek bántalmazó szülők mellett él, írd le ezeket a tényeket otthon, és ezt a dokumentumot juttasd el a szakembereknek. Nagy segítség lesz ez számukra, mert nem kell külön jegyzetelniük. Az általad leírtak alapján gyorsabban és hamarabb fel tudják venni a kapcsolatot pl. a gyámüggyel.

Ne feledd, ha gyanakszol, ne tedd félre a megérzéseidet egy legyintéssel, hogy talán tévedsz.

Ha pedig biztosan tudod, hogy a környezetedben bántalmazott gyerek él, kötelességed ezt jelezni legalább egy családsegítő szolgálatnál. Ha ezt elmulasztod, TE is bántalmazóvá válsz.

Tehát ne dugd homokba a fejed. Az nem indok, hogy nem tartozik rád ez a dolog.

Holnapután megtudhatod, hogyan alakul ki az önbizalomhiány.

Addig is várom őszinte véleményed, hozzászólásod mai bejegyzésemmel kapcsolatban.

Milyen körülmények között Ne vállalj gyereket soha?

Álmodtál már valaha arról, milyenek az egészséges körülmények családalapításhoz? Ahhoz, hogy gyereked szülessen?

Nem a rendezett anyagi háttérre gondolok itt elsősorban, bár az sem elhanyagolandó tényező. Sokkal fontosabb ezen a téren a pároddal való kapcsolat. Például, beszéltetek-e már arról, hogy szeretnétek e gyereket? Nem csak Te, mint nő és leendő édesanya, hanem a párod is, mint leendő édesapa. Hogyan, mikor, milyen körülmények között, mik az elvárásaitok önmagatokkal és egymással szemben ezen a téren?

Az sem elég ehhez, hogy a kapcsolatotok, házasságotok elején, amikor dúl a szerelem már szóba került ez a dolog érintőlegesen. Amikor a partnered fülig szerelmesen suttogta a füledbe, igen, tőled akar gyereket.

A gyerekvállalás ugyanis nem egyenlő azzal, amikor eldöntöd szeretnéd megvenni a boltban kinézett kerékpárt, és összegyűjtöd rá a pénzt. Még csak azzal sem egyenértékű, amikor a párod „gyereket szeretnék” megjegyzésére hümmögsz valamit az orrod alatt, percekkel később pedig elfelejted azt.

Mert egy nő, aki felhozta ezt a témát és gyereket akar, nem fogja ezt elfelejteni. Még ha neked nem is szól, tenni fog arról, hogy minél előbb teherbe essen. Ha pedig ez megtörténik, és kiderül, nézhetsz majd ki a fejedből, ha nem gondoltad komolyan az ez irányú megnyilvánulásaidat.

Két egymást valójában nem szerető, egymáshoz nem illő ember kapcsolata önmagában is megsínyli a feleket. Ámmég mindig kisebb lelki sérülésekkel lehet kiszállni a történetből, ha csak ketten vannak, és nem lép be a képbe egy harmadik fél, a felnőttek közös gyermeke.

Általános tapasztalatok szerint ugyanis egy rosszul működő párkapcsolat hangulatát nem megjavítani, sokkal inkább elrontani, megmérgezni fogja egy születendő gyermek. Aki ráadásul élete végéig összekötő kapocs lesz szülei között.

Ugyan, mi történhet, ha nem beszélek erről a párommal?

Elég nagy probléma, ha így gondolkozol. Mert ha nem beszélsz a partnereddel arról, hogy te gyereket szeretnél, sőt talán már útban is van az első apróság, ő viszont még nem is sejti ezt,

nem tudhatod, hogyan fog a hírre reagálni. Lehet, hogy örül majd neki, és a tenyerén hordoz téged. De az is lehet, úgy érzi, becsaptad őt. Mindezt azért, mert nyíltan nem kommunikáltátok le egymással a témát. Hogy majd mikor, hány évesen, milyen anyagi körülmények között vagy pedig bármikor jöhet a gyermekáldás. Csupán egyfajta hallgatólagos megállapodást kötöttetek. Aztán mindketten arra gondoltatok, amit személy szerint te vagy a társad el akartok érni.

Egy rossz út a gyermekvállaláshoz, amivel minden erőfeszítés hiábavaló!

Ha a pároddal való kapcsolat elején súrlódások, nézeteltérések vannak kettőtök között, az nem a legelőnyösebb feltétele kettőtök gyermekvállalási terveinek. Sőt. Kimondottan rossz irányba tartotok, ha úgy vállaltok gyereket, hogy miközben minél jobban megismeritek egymást, annál kevésbé vagytok szimpatikusak egymásnak. Ha inkább kényelemből, megszokásból, az egyedülléttől való félelem miatt maradtok együtt. NE vállaljatok gyereket.

Miért írom Neked mindezt?

Azért mert jót akarok neked és a párodnak. Mert nem szeretném, hogy a Te gyereked keresztül menjen mindazon, amin én. Hogy te vagy a párod később ne a gyereketektől várjátok, hogy szeressen benneteket, hogy gondoskodjon rólatok. Hogy ne őt hibáztassátok a saját rossz döntéseitekért.

Hogyan Ne tudja meg a párod, hogy gyereket vársz?

Ahogyan kiderült, hogy én már útban vagyok.

Részlet Lelkünk titkai című könyvemből:

Egy nap anyai nagymamám apám előtt kérdezte meg anyámat, nem terhes e véletlenül. Az én „drága jó anyám” ugyanis nagyon jól tudta, milyen állapotban van, erről azonban egy árva szót sem szólt apámnak. Nagyanyám éles szemét azonban nem tudta átverni.

Arról semmit nem hallottam, mit szólt apám az érkezésem híréhez, de mivel tőle tudom, a nagy bejelentés előtt azt tervezte, Ausztriába megy dolgozni, valószínűleg nem örült a hírnek. Azt csak sejtem, hogy a lelkiismerete tartotta anyám mellett.

Egy ilyen légkörű családba érkeztem meg én elsőszülött gyerekként. Anyámnak volt még egy hatalmas nagy dobása. Mindenáron fiúgyereket akart. Ám én lánynak születtem és ekkor kezdődött az én pokoljárásom..

Holnap utáni bejegyzésem arról szól, mi köze a gyermeknevelésnek az önbizalomhiányhoz.

Van véleményed? Nosza, ne tartsd magadban, oszd meg itt.

Facebookon is találsz olvasnivalót. Mai cikkem címe: Dobd el az előítéleteket!

Itt találod: https://www.facebook.com/pages/Lelk%C3%BCnk-titkai/314804918672705?ref=hl

Kellemes időtöltést!

Üdv:

Silver Bell

Te is képes vagy önbizalmat szerezni, még ha ezt most nem is hiszed el magadról. Itt van a titka, én hogyan csináltam!

Mielőtt azonban ezt elárulom neked, van néhány kérdésem Hozzád.

Mennyire vagy magadhoz őszinte?

Be mered e vallani magadnak, ha valamibe belevágtál, és nem sikerült?

Szembe mersz e nézni azzal, mire vágysz a szíved mélyén?

Mit gondolsz megérdemled azt?

Szerinted van bármi akadálya annak, hogy belevágj és megvalósítsd?

Hol tart most az életed?

Mennyire vagy elégedetlen a jelenlegi életeddel?

Miért kérdeztem mindezt?

Mert néhány éve ugyanezek a kérdések motoszkáltak bennem. Augusztus végi, meleg nyári vasárnap délután volt. Debrecen főterén sétáltam, és pihenésképp leültem az egyik szökőkúthoz közeli padra. Onnan figyeltem, ahogy kicsi gyerekek visítva rohangásznak a téren szüleik között. Látszott rajtuk, az örömük valóságos és felhőtlen. A legnagyobb gondjuk az volt, hogy nem engedték ezeket az apróságokat a szökőkútba pancsolni. Nem kaptak azonnal fagyit, süteményt, üdítőt vagy egyéb nyalánkságot. Keserűen gondoltam arra, az én gyerekkorom nem volt ilyen felhőtlen. Dühös lettem önmagamra a tehetetlenségemért. Egyetlen gondolat motoszkált a fejemben

Nem tudok megszabadulni az engem gyötrő lelki terhektől. Mit tehetnék, hogy ez végre sikerüljön?

Annyira elegem volt már a saját kínlódásomból, hogy azonnal és mindenáron változtatni akartam. A következő pillanatban aztán azt vettem észre, hogy felálltam a padról, és elindultam haza, az akkori albérletembe.

Szerettem volna élvezni, ahogy a nap melegíti, a gyenge nyári szél simogatja az arcomat. De a vágy, hogy lelkileg egészséges ember akarok lenni, erősebb volt. Amint hazaértem, bekapcsoltam a számítógépem, majd megnyitottam a szövegszerkesztőt, és írni kezdtem.

Néhány jó ok, amiért érdemes önismeretre szert tenni

Ha szembenézel a múltaddal, rájöhetsz arra, mi az ami visszahúz a jelenlegi életedben.

Ha időt fordítasz önmagad megismerésére, rájössz, milyen hiányosságaid vannak, amelyek megszüntetésére kereshetsz megoldást.

Lelkünk titkai című könyvemben erről írok. Azaz, hogyan nőttem fel. Annak eredményeként milyen ember lett belőlem. Milyen döntéseket hoztam, azok milyen hatást gyakoroltak az életemre.

Milyen hiányosságokat találtam önmagammal kapcsolatban, és azokat hogyan küzdöttem le.

Két nap múlva részleteket is olvashatsz a készülő könyvből.

Addig is várom véleményed.

Ha pedig szeretnéd magad jobban megismerni, gyere olvasd el mai bejegyzésem facebookon Mi az egyetlen módja annak, hogy garantáltan jobb életed legyen, mint korábban volt? címmel: https://www.facebook.com/pages/Lelk%C3%BCnk-titkai/314804918672705?ref=hl

Bántalmazott gyerek, családon belüli erőszak, alkoholista szülő

Szia!

Neked is ismerősek ezek a szavak? Rossz emlékeket idéznek fel benned? Igen?

Te is bántalmazott gyerekként nőttél fel? Vagy tudomásod van arról, hogy a környezetedben, baráti, munkatársi körödben van olyan személy, aki így nőtt fel?

Megnyugtatlak, nem vagy ezzel egyedül. Hogy mennyi gyerekből lesz családi erőszak áldozata, akit különböző módokon bántanak, nem tudom. Erre nincs is pontos statisztikai adat. De ez a Te problémádat nem is oldaná meg.

Azt viszont saját tapasztalatomból tudom, hogyan lehet egy ilyen múltat feldolgozni. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a jövőben lelkileg egészséges emberként élj.

Ebben szeretnék Neked segíteni az írásaimmal itt a blogomon, és facebookon is.

Holnap megtudhatod, miről szól Lelkünk titkai című könyvem, amely szintén segítséget nyújt majd neked a lelki sérüléseid feldolgozásában.

Addig is, ha érintett vagy, itt megoszthatod a történeted, a véleményed!

Gyere, mesélj!