Álmodtál már
valaha arról, milyenek az egészséges körülmények
családalapításhoz? Ahhoz, hogy gyereked szülessen?
Nem a rendezett anyagi háttérre gondolok itt elsősorban, bár az
sem elhanyagolandó tényező. Sokkal fontosabb ezen a téren a
pároddal való kapcsolat. Például, beszéltetek-e már arról,
hogy szeretnétek e gyereket? Nem csak Te, mint nő és leendő
édesanya, hanem a párod is, mint leendő édesapa. Hogyan, mikor,
milyen körülmények között, mik az elvárásaitok önmagatokkal
és egymással szemben ezen a téren?
Az sem elég ehhez, hogy a kapcsolatotok, házasságotok elején,
amikor dúl a szerelem már szóba került ez a dolog érintőlegesen.
Amikor a partnered fülig szerelmesen suttogta a füledbe, igen,
tőled akar gyereket.
A gyerekvállalás ugyanis nem egyenlő azzal, amikor eldöntöd
szeretnéd megvenni a boltban kinézett kerékpárt, és összegyűjtöd
rá a pénzt. Még csak azzal sem egyenértékű, amikor a párod
„gyereket szeretnék” megjegyzésére hümmögsz valamit az orrod
alatt, percekkel később pedig elfelejted azt.
Mert egy nő, aki felhozta ezt a témát és gyereket akar, nem fogja
ezt elfelejteni. Még ha neked nem is szól, tenni fog arról, hogy
minél előbb teherbe essen. Ha pedig ez megtörténik, és kiderül,
nézhetsz majd ki a fejedből, ha nem gondoltad komolyan az ez irányú
megnyilvánulásaidat.
Két egymást valójában nem szerető, egymáshoz nem illő ember
kapcsolata önmagában is megsínyli a feleket. Ámmég mindig kisebb
lelki sérülésekkel lehet kiszállni a történetből, ha csak
ketten vannak, és nem lép be a képbe egy harmadik fél, a
felnőttek közös gyermeke.
Általános tapasztalatok szerint ugyanis egy rosszul működő
párkapcsolat hangulatát nem megjavítani, sokkal inkább elrontani,
megmérgezni fogja egy születendő gyermek. Aki ráadásul élete
végéig összekötő kapocs lesz szülei között.
Ugyan, mi
történhet, ha nem beszélek erről a párommal?
Elég nagy probléma, ha így gondolkozol. Mert ha nem beszélsz a
partnereddel arról, hogy te gyereket szeretnél, sőt talán már
útban is van az első apróság, ő viszont még nem is sejti ezt,
nem tudhatod, hogyan fog a hírre reagálni. Lehet, hogy örül majd
neki, és a tenyerén hordoz téged. De az is lehet, úgy érzi,
becsaptad őt. Mindezt azért, mert nyíltan nem kommunikáltátok le
egymással a témát. Hogy majd mikor, hány évesen, milyen anyagi
körülmények között vagy pedig bármikor jöhet a gyermekáldás.
Csupán egyfajta hallgatólagos megállapodást kötöttetek. Aztán
mindketten arra gondoltatok, amit személy szerint te vagy a társad
el akartok érni.
Egy rossz út a
gyermekvállaláshoz, amivel minden erőfeszítés hiábavaló!
Ha a pároddal való kapcsolat elején súrlódások, nézeteltérések
vannak kettőtök között, az nem a legelőnyösebb feltétele
kettőtök gyermekvállalási terveinek. Sőt. Kimondottan rossz
irányba tartotok, ha úgy vállaltok gyereket, hogy miközben minél
jobban megismeritek egymást, annál kevésbé vagytok szimpatikusak
egymásnak. Ha inkább kényelemből, megszokásból, az
egyedülléttől való félelem miatt maradtok együtt. NE
vállaljatok gyereket.
Miért írom
Neked mindezt?
Azért mert jót akarok neked és a párodnak. Mert nem szeretném,
hogy a Te gyereked keresztül menjen mindazon, amin én. Hogy te vagy
a párod később ne a gyereketektől várjátok, hogy szeressen
benneteket, hogy gondoskodjon rólatok. Hogy ne őt hibáztassátok a
saját rossz döntéseitekért.
Hogyan Ne tudja
meg a párod, hogy gyereket vársz?
Ahogyan kiderült, hogy én már útban vagyok.
Részlet Lelkünk titkai című könyvemből:
Egy
nap anyai
nagymamám
apám előtt kérdezte meg anyámat, nem terhes e véletlenül. Az én
„drága jó anyám” ugyanis nagyon jól tudta, milyen állapotban
van, erről azonban egy árva szót sem szólt apámnak. Nagyanyám
éles szemét azonban nem tudta átverni.
Arról
semmit nem hallottam, mit szólt apám az érkezésem híréhez, de
mivel tőle tudom, a nagy bejelentés előtt azt tervezte, Ausztriába
megy dolgozni, valószínűleg nem örült a hírnek. Azt csak
sejtem, hogy a lelkiismerete tartotta anyám mellett.
Egy
ilyen légkörű családba érkeztem meg én elsőszülött
gyerekként. Anyámnak volt még egy hatalmas nagy dobása.
Mindenáron fiúgyereket akart. Ám én lánynak születtem és ekkor
kezdődött az én pokoljárásom..
Holnap
utáni bejegyzésem arról szól, mi köze a gyermeknevelésnek az
önbizalomhiányhoz.
Van
véleményed? Nosza, ne tartsd magadban, oszd meg itt.
Facebookon
is találsz olvasnivalót. Mai cikkem címe: Dobd el az
előítéleteket!
Kellemes
időtöltést!
Üdv:
Silver
Bell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése